Kellékvers
Az írás nem társas műfaj.
Dolgok, amiket írás helyett csinálok,
amikor nem vagy itthon:
Kiengedem a fürdővizet.
Nézem, ahogy megtelik a kád.
Felveszem a kedvenc ingedet,
a cserszömörce fantázianevűt.
Nyitogatom a hűtő ajtaját.
A víz kihűl.
Később felpróbálom a menyasszonyi
ruhámat, a fátylat, amiről nem is tudsz,
végül a gyűrűt.
Eltervezem, miket fogok kérdezni tőled,
ha bebújsz majd mellém. Megvárom, hogy félálomba
merülj.
Emlékszel Velencére?
Emlékszel Lisszabonra?
Emlékszel a Vénuszra, felszínén
az embertelen forróságra,
a mi vörösiszap-katasztrófánkra?
Abban a prehistorikus porban fogant
a szerelem. Lemosni sose tudjuk.
Ruhástul ülök a kádban.
Éjszaka, egyedül
Örvénylik nélküled az éj,
kedves festményünkről kiront
az éhes tenger. Démonok ütvefúrója eléri
házunk talpazatát.
Beomlik alattam az álmom,
Porzik a mező, futok mint a tűz,
téged kereslek az üszkös sás közt,
viszem a kis ékszerdobozt, melyben a karikagyűrűk
ígérete pihen, de olvad az arany, felforr
a tenger gyomorsava.
Végre hazaérsz. Bőröd balzsama enyhít
az égésnyomokon, lélegzésedtől szilárd lesz az arany,
ázsiás tekinteted visszatereli az éjt, a tengert, az örvényt
a keretbe, mert a nappali fény szövetségese vagy,
törhetetlen lámpás.
(Megjelentek az Alföld 2018. decemberi számában.)
Borítókép forrása: Wikipedia
.jpg){kind=link}
Hozzászólások